Amikor Emile Hermès könyvtárának polcait böngészte, Virginie Jamin egy lovassportról szóló értekezésre bukkant, amelyet Németországban adtak ki a 18. században. Ennek a műnek az egyik tányérjából merített ihletet, amely a természetes és mesterséges lójárások által a talajra nyomott mintákat ábrázolja, hogy díszítőtervet hozzon létre, amely a lovasfonás repertoárjának szabad kifejezése. Elegáns és egyszerű aszimmetrikus összetételével ez a sál a díszítés mesterségét ünnepli.